2011. július elején robbant ki egy különleges botrány, a kémbotrány. Eredetileg még a Gyurcsány-kormány idején felfigyeltek a szakértők arra a jelenségre, hogy az NBH-ból, illetve más kormányzati szervből kiszivárogtak fontos államtitkok a Fideszhez. A vezetők vélelmezték, hogy vannak beépült ügynökök, akik kiszolgáltatták az infókat. Miután a Fidesz került ideiglenesen hatalomra 2010-ben, az érintettek különleges akcióba kezdtek: azokat kezdték ki, akik jogszerűen és logikusan eljártak annak idején, azaz Szilvásy György a legendás titokminisztert, Galambos Lajost és Laborc Sándort, az NBH igazgatóit, meg azt a külsős szakértőt, aki zseniálisan felderítette az igazi kémkedést és a hazaárulást. A jelenleg regnáló kormány azzal a váddal illette a korábbi vezetőket, hogy hazaárulást és kémkedést követtek el. Klasszikus sátánista trükk: az ellenfelet (ellenséget) megvádolni azzal, amiben ők a bűnösök. Feladatunk kideríteni a részleteket: név szerint ki volt aza kettő fideszes spion, aki kémkedett – kiknek a javára? Vélhetően most a régi trükkel próbálkoznak (ld. 2006. aug. 20.) amelynek lényege: az elkövető banda deklarálta a maga identitását, országát, és ebből a szempontból ítéli meg a korábbi eseményeket. Nyilvánvaló blöffön alapul az egész: elhitetni szeretnék, hogy azok a hazaárulók, akik őket leleplezték.
A másik feladatunk annak felderítése, hogy kiknek a megbízására és javára történtek a spionok adatlopásai. E téma része lesz a Kormányzati Tanácsadó Jósda következő tanácskozásának.