Nagyon sajnálatos az a történelmi tudásbeli hiány és a hatalommal való visszaélés, amelyet a Fidesz-kabinet produkál a “Kommunizmus áldozatainak emléknapja” címén.
Tény és való, hogy a kommunizmus (egy optimálisan jó társadalmi rendszer) eszméje még sehol sem valósult meg.
Történelem:
1919. március 19-én kikiáltják a Magyar Tanácsköztársaságot. Vér nélkül győzött. Sok ellensége volt, azok grófok, bárók, hercegek, akik évszázadokon át elnyomták, sötétségben tartották a magyar népet – aki fellázadt és lesöpörte az oligarchákat, az aljas diktátorokat.
1945. április 4. – hazánk felszabadulása a hitleri náci (nem német!) megszállás alól. A szocializmusban még nagy ünnep volt ez, de ma már nem is tanítja a retrogád OVI-kabinet.
1961. Az országot vezető Magyar Szocialista Munkáspárt Kádár János vezetésével deklarálja, hogy ami addig történt az országban az személyi kultusz volt, sok értelmetlen áldozattal, és igazából nem is tekinthető szocializmusnak sem (kommunizmusnak pedig végkép nem). Az MSZMP Kongresszusán azt is kijelentették, hogy a szocializmus alapjait leraktuk.
1986. Az MSZMP Kongresszusán megállapították, hogy elkezdődhet a fejlett szocialista társadalom építése.
A tudományos szocializmus alaptétele, hogy csak a fejlett szocialista társadalom felépítése után kezdhetjük meg a kommunizmus építését. Ez az a világ, ami a magyar társadalom jövőképének gerincét képezte. Volt társadalmi jövőképünk (ellentétben a mai társadalmi rendszerrel – ami nehezen meghatározható mára)!
A “kormány” honlapján olvasható az alábbi citátum (az oldal elérhetősége: http://kommunizmusaldozatai.kormany.hu/az-emleknaprol-2013
A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA
„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek.” /George W. Bush/
(Megjegyzés: Illett volna egy nagy magyar gondolkodó, költő, tudóst idézni!)
Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát
(utána kell járnunk, mi volt valójában a “bűne”? – ezt itt most elhallgatták – info: http://www.agroland.hu/?hir=2462)
, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták.
Sem a Szovjetunióban, sem Magyarországon nem volt kommunizmus 1947-ben! Mi a köze az “emléknaphoz” ennek az eseménynek?
A mentelmi jogától megfosztott képviselő nyolc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Kovács Béla 1959-ben, 51 évesen halt meg. Bronzszobra ma mementóként áll az Országház előtt. Letartóztatása az első állomása volt annak a tudatos folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásán keresztül a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. A képviselő önkényes fogvatartása jelképévé vált a demokratikus jogok lábbal tiprásának, amely a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát jellemezte. Sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.
„Egy ember halála tragédia. Egymillióé statisztika.” /Joszif Visszarionovics Sztálin/
A helyzet az, hogy Sztálini diktatúrának áldozatairól beszél ez a nevét elhallgató áltudományos cikkíró. Tudnia kellene, hogy Sztálint pont az igazi kommunisták ősi ellensége, aljas diktátor, aki szerencsére már megdöglött – nagyon szimbolikusan is – patkányméregtől, amit a hős Berija tábornok adagolt be neki.
A lényeg, hogy nagyon ügyes és sunyi manipuláció húzódik meg az “emléknap” kreálása mögött! az igazat felcserélik a hamissal. Beállítják a jó rossznak, miközben a rossz fényes köntöst kap. Nyilvánvaló hogy egy idióta, destruktív kísérletezgetés folyik Orbán Viktor és társai szervezésében, egy poszt-feudál-kapitalista rendszer kreálás céljából. A többség bizonyíthatóan rosszul járna.
Miután ezt is lelepleztük, ezért ez már biztosan kudarcra van ítélve!
Javaslatunk: vissza a Lenini útra!
