A 2012. decemberében kialakult diáktüntetéseknek, mint jelenségnek is van különös jelzésértéke.

Amennyiben egy társadalomnak vannak nagy céljai, melyekről tudható, hogy minőségben és mennyiségben is javítja a társadalom állapotát, továbbá ezeknek a céloknak az eléréséhez kiművelt emberfők sokaságára is szükség van, abban az esetben az oktatásnak és a diákoknak kiemelten fontos szerep jutna.

Ha azt látjuk, hogy 18-ról 16 évesre lett leszállítva a kötelező tanulási kor, valamint a hivatal nagy mértékben csökkenti az államilag támogatott oktatást, diákság létszámát, akkor prejudikálható, hogy az aktuális politikai rendszernek vagy nincsenek nagy céljai, vagy éppen ellenkezőleg, leépítve minden produktumot, visszafordul a múltba – pl. a feudálkapitalizmusba.

Erre a jelenségre, a császársági restaurációs kísérletekre és manipulációkra, már 2006-nyarán felfigyeltünk, és jeleztük előre, a Gyurcsány-kormánynak is.

A diákok tüntetése és nagyon elszánt, pozitív mozgalma jelzi, hogy a mai diákság eléggé okos, átlát a politikai mesterkedéseken, és megtalálja a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy a társadalom szekere előre haladjon.

Amennyiben az Orbán-kabinet nem ismeri fel a fenti jelenség lényegét, és azt, mit kell tennie, akkor a tekintélye tovább roppan a következő stációig, február 20-áig.

Nagyin kicsi az esélye annak, hogy véleményt kérjenek a Kormányzati Tanácsadó Jósdától, mindösszesen 1 millió forintért.

Budapest, 2012. 12. 18.