A fontosabb problematikus jelenségek:
A metrón naponta több száz ezren utaznak. Munkából, munkába, családhoz, szórakozni, stb.
Sok, fontos állomáson lehet tapasztalni azt, hogy mindkét irányból egyszerre érkeznek be a szerelvények. Nagy tömeg szeretne feljutni, ám sokszor csak egy mozgólépcső üzemel, pedig van egy másik is. Ez mindenkinek kényelmetlenséget, feszültséget okoz. Az illetékes vezetők közömbösen nézik. Könnyen megoldható lenne, hogy olyan állomásokon találkozzanak az ellentétes irányú szerelvények, ahol kevesen szállnak ki. Ám a mostani mentalitású közlekedésszervezés erre képtelen.

Sokszor előfordul az is, pl. a földalattinál, hogy nagyon tömeg érkezik az állomásra. A kamerákon ez jól látható. Az illetékes vezetők indíthatnának rendkívüli járatot, de nem teszik meg.

A nagyobb forgalmú villamosok esetében korábban, a szocializmusban, zöld utat biztosítottak. Mostanra ez a megoldás eltűnt. Bár könnyen lehetne rugalmasan programozni a lámpákat, ez most ugyancsak nehéz feladatnak számít.

A tömegközlekedés gyenge szervezettsége, gyakori anarchiája, összeomlása arra enged következtetni, hogy a jelenlegi állami vezetésnek nincsen pozitív, értelmes célrendszere, inkább regresszíven a feudalista irányba tart. Ez az irány konfrontál a társadalom előrehaladási szándékával, és turbulencia keletkezik.

A közlekedés társadalom, az állami vezetés céljaihoz való útról, eljutásról is árulkodik. A közlekedés szervezettsége sokkal jobb volt a dicsőséges szocializmusban, a nyolcvanas években, mint ma.

Konklúzió: a szocializmus és a kommunizmus két nagyságrenddel intelligensebb a jelenlegi társadalmi rendszernél!