Krémeseregény 8. rész
A jóságos tündér megállt az ajtónál. Egészen közel hajolt a gyönyörű faragott fa ajtólaphoz, hogy meggyőződhessen róla, hogy tényleg szankszrit dalt hall-e odabentről. Zó döbbenten figyelte a jelenetet, már kezdte azt hinni, a jóságos tündér elvesztette józan eszét, mikor ő is meghallotta a kiszűrődő nótát. Az nem az ősi dal volt! Hanem a sárkányhívó szeánsz dala. Az ősi mítosz szerint ezzel a dallal hívhatja magához gazdája a csontok sárkányát. De Zó nem hitt ebben a legendában. Ám ahogy a jóságos tündér felegyenesedett és rémülten a szemébe nézett, biztos volt benne, hogy a legenda igaz!
A jóságos tündér rohant a konyhába, felcsapta legvastagabb könyvét, és már kereste is az ellenátkot. Zó rohant utána és riadtan kérdezgette:
- A legenda igaz? Tényleg a Csontsárkányt hívja? Létezik hogy ő a gazdája? A sebezhetetlen, rémület varázslatot használó sárkány IDE FOG JÖN?!
Ekkor már ordított a rémülettől. A tündér sem volt nyugodtabb, mégis színlelt nyugalmat erőltetett hangjába, és ennyit felelt:
- A sárkány létezik. Ne aggódj, magától sosem öl, csak ha gazdája parancsolja. Ha jól ismerjük társad, és jóság lakik szívében, akkor nem érhet minket semmi baj.
- És ha nem ismerjük jól? És ha ide jön a sárkány és széttép, mielőtt bármilyen parancsot kapna? – Zó már az ájulás határán táncolt.
Ezért kell megtalálnom az ellenátkot. Ha felolvasom a könyvből, mielőtt Pitheriusz befejezné az éneket, akkor nem jön el. És akkor lesz alkalmunk kifaggatni, hogy miért- akarta idehívni azt a… - legszívesebben szörnyet mondott volna, de elharapta a mondat végét. Megtalálta az ellenátkot és azonnal elkezdte mormolni:
- Alvilági dicső úrak,
Ajtón
álló celebrusok,
Álljatok a kőszirt
dombnál,
Elindult
a szárnyas sárkány.
Nem
repülhet ki a csontváz,
Vörös
végzet vár most itt rá!
Ha
elengeditek most erre,
Elveszik
uralmatok felette!
Időben
hangzott el az ellenátok, vagy megjelenek a Csontsárkány a
láthatáron?
Kovács Erika
Folytasd! >>> mailto:info@x-party.hu?subject=Krémeseregény 9. része