Krémeseregény 7. rész
- A zajokban
van valami ritmus, valami rendszer. Figyeled? - kérdezte
Pitheriusz. - Nézzük meg! És elindultak a zajok
irányába.
- Gyújtok mécsest.
- és Zó egy kis lámpást vett elő,
meggyújtotta. De azon nyomban elaludt. Megint
meggyújtotta, megin elaludt. Elfújták!. Zo
megdermedt, fogai vacogtak. Ki lehet az?
- Ne rémülj meg
kicsike idegen! Csak én vagyok, az erdő óriása.
Tudod a lámpa fénye bántja a szememet,
ezért fújtam el.
- Miféle
óriás vagy te? - tényleg az volt, legalább
három méter magas.
- Van egy
vámpírnő, aki rámtett egy rontást. Ha
jól tudom, most titeket üldöz. Tudok nektek
segíteni. Gyertek csak utánnam! - és mentek
utánna.
Egy barlanghoz érkeztek.
A barlangban tűbortúz égett, de több oldalról
is el volt takarva, hogy az óriás szemét ne
bántsa. A tűz mellet egy ébenfából
kifaragott óriási fotel volt. Benne egy szőke hajú
fiatal lány. Nevettt. Biztosan jó kedve lehetett.
Pithetiusz megkérdezte, mit nevet, csak nem őket?
- Tudjátok idegenek,
én vagyok az erdő tündére. Izgultam értetek.
Ha Asde nem talált volna rátok időben, akkor most fent
lógnátok valamelyik óriási nagy tölgy
tetején. De szerencsétek van! Ezen nevettem. Idáig
még erre senki emberfia nem volt képes, hogy
megmenekült a vámpírnőtől.
- Ennek örülünk!
- Az még korai.
Elkövettél egy hibát. Amikor kilőtték a
kezedből az italt, az rádfröccsent, és a
szagát messziről megérezni. A másik
szobában van egy kád, pezsgőfürdővel, Holt-tengeri
gyógysóval. Még két perced van, hogy
lemossad magadról, azután áthatol a
bőrödön, és megmérgez az ital
néhány cseppje, ami rád ment. Akkor csak a
nadragulya-coctail segít, ami nekem nincs. - Ezt már
úgy mondta a jóságos tündér, hogy
Pitheriusz a kádban volt. Énekelhetnékje
támadt. Egy ősi szanszkrít dalt dúdolt. A
tündér erre felfigyelt, és megindult a
fürdőszoba felé. Vajon belép, vagy nem lép be?
Folytasd! >>> mailto:info@x-party.hu?subject=Krémeseregény 8. része
8.
rész