Kezdetben még nem volt sehol semmi. Látván mindezt, rá kellett ébrednie Pitheryusznak, hogy most ő következik. Gyorsan odafordult a szép és

kedves lányhoz, és azt mondta neki:

- Ó te szikrázó szemű Gyöngyhajú lány, meg tudnád mondani, hogy most hol vagyok?

A lány elmosolygott, és a madarak énekelni kezdtek.

- Ó, erőtől duzzadó karú fiatal legény, igen, meg tudom mondani, hogy hol vagy. De én hol vagyok?

- Akkor ezt megbeszéltük! – felelt a legény, és felkelt az ágyból. Mielőtt elhagyta volna a kastélyt, a lány adott neki egy kis batyut, a batyuban pogácsákat, a pogácsákban egy-egy aranytallért.

- Vigyázz rájuk, kedvesem, és visszavárlak pontosan egy év múlva, ott, ahol tegnap este találkoztunk!

- Jó, rendben! – egyezett bele örömmel Pitheríusz, és nekiment a nagyvilágnak, szerencsét hogy próbáljon. Kilépett az ajtón. Jobbra a metropolisz, balra a kerek erdő. Na, most merre tovább?   … FOLYTASD!!!   

Legutolsó frissítés: 2006. 05. 25.