Orbán Viktor és a posztkommunizmus - apropóján
 
Többször hallottam azt a kifejezést az ellenzéki párt vezetőjétől, hogy „posztkommunista” illetve „posztkommunizmus”. Nagyon ügyes csalás, vagy blöff?! Ha kártyáznánk, azt mondanám, hogy renonsz, vagy azt, hogy schwindli!
 
A poszt prefixum valami utánit jelenti. A posztoperációs komplikáció, az operáció utáni komplikációt jelzi. A posztkommunizmus, azt jelentené, hogy a kommunizmus utáni. A posztkommunista pedig kicsit értelmetlen is, de valami olyat jelentene, hogy az, aki kommunista, miután már nem kommunista, vagy kommunista utáni valaki. Azok részére, akik nem ismerik a magyar történelmet, jelzem, hogy a Kádár-korszakban inkább a szocialista társadalom megnevezés a precíz, pontosabban a fejlett szocialista társadalom alapjainak a lerakása történt meg 1980-as évek második felében. A kommunista, azaz a szocializmus ideálisabbak tartott társadalmi rendszere olyan, amelyet minden értelmes és egészséges ember álmodik. Mindenki képességei szerint dolgozik, alkot, és szükségletei szerint részesül az eredményekből. Megszűnik az ember emberi általi kizsákmányolása, jólét van, egészség, a párkapcsolat ideális, közösségben, közösségért él az ember. Viszonylag konkrétabb megvalósítási tervek is születtek erre. Olyanok, amelyek lényegesen tovább láttak a katolicizmus, a kereszténység, a zsidó, az iszlám, a buddhizmus vagy más vallások ideális világképén. Ezek az utak ugyanis annyira sem definiáltak, hogy értelmesen lehessen róluk tárgyalni. A kommunizmus minden ember ösztönében benne van, mindenki akar ilyen jellegű világban élni.
 
Felmerül a kérdés, kik azok az emberek, akik „leposztkommunistázzák” a másikat, akik csak pejoratívan, becsmérlőleg tudnak beszélni a kommunizmusról? Akkor, és annak ellenére, hogy a kommunizmus még egyetlen országban sem valósult meg. Sem a Szovjetunióban, sem hazánkba, sem Kubában, sem máshol. Talán egyes arab-olaj-országban van már Kánaán, de a kommunizmus igazából csak világméretekben, határok nélkül lehet realitás. Tehát, aki kommunista ellenes, ő mégis mit ellenez? Miért rombolja le az emberekben, a társadalomban élő szép jövőképet? Hogy veszi ehhez a jogot, és vezető létére a bátorságot? Hova, milyen társadalmi rendszerbe szeretné vezetni, vagy becsalni az embereket, a társadalmat?
 
A másik, erősen ehhez kapcsolódó véleményem. Amilyen módon kitették a szűrét a népnek, a saját maga államformájából (1989. okt. 23.), félő, hogy akképpen lehet egy destruktív visszarendeződés a köztársaságból, valamiféle császársági önkény felé. Ez persze csak rémálom, nem igaz, ilyen nem lehet! De azok, akik nagy hévvel, hanggal a Köztársaságot éltetik, és a Magyar Népköztársaságot becsmérlik, ők vajon kihez szólnak? Logikusan: a néphez biztosan nem jót szólnak. Persze az is érdekes, hogy pont ez az irányzat népmozgalmat, népi összefogást és más népi ihletettségű megmozdulást követel, annak érdekében, hogy cezaromán hajlamait a nép, az istenadta nép, kiszolgálja.
 
Jelezni szeretném: a nép nem buta, nem hülye, de lehet naív, bizakodó. Ugyanakkor látni kell, mert érdemes: a nép, a nemzet magasabb szintű organizáció, ÉLŐLÉNY, mint tagjai az emberek. Hasonlóan ahhoz, hogy az emberi sejtek is csak tagjai, sejtjei az embernek, egy magasabb szintű organizmusnak. Az is tény, hogy az embereknek is megvan a funkciója, szerepe, felelőssége, helye a társadalomnban, miként a sejteknek is a szövetekben, a szervezetben.
 
Ennek a gondolatmenetnek vannak más következményei, kihatásai, derivátumai. Sőt, azt is állítom, lehet, hogy tévedek, ha rájövök, akkor magasabb szinten majd korrigálom. Mint ahogyan 12 évvel ezelőtt is tévedtem, de rájöttem, és most korrigálom. Most az a meglátásom, hogy a jobboldalra és a baloldalra szükség van, ha egy irányban haladunk – a kommunizmus felé. Ha netán, a diktatúrák, a monarchiák perverz gondolatával foglalkoznának egyesek, akkor nekik ajánlom a következő bölcsességet:
„Lehet gazul becsapni embereket, de a népet sosem lehet átverni!” Talán ezen még csiszolok egy kicsit. Petőfit, Adyt, Váci Mihályt is idézhetnem. Legközelebb.
 
További jó egészséget!
Üdvözlettel: Szilvásy Péter, igazgató
Lélekkutató Intézet – Yrisz Klub – X-party
2006. november 1.